Megnézve: Avatar
Megnéztem az Avatart… Amúgy jó volt. - azt mondta Tix, hogy kötelező így kommentálni a filmet Twitteren.
Egyébként pedig az a típusú film, amiről úgy álltam fel, hogy elkezdtek gyűlni bennem a buborékok, mint az éppen kinyitott kólásüvegben, aztán egy egybefüggő eufórikus állapotot idéztek elő mondjuk END + 10 perces távon. Jó, punktum.
A történet egyszerű, mint a bot, a tipikus hőstörténetek összes eleme előfordul és nem is vártam bonyolultabbat. Ebből még akkor sem lehetne összetettebbet kihozni, ha kiderül, hogy a bolygó rosszabb hely, mint Silent Hill. Ugyanakkor nagyon szépen ellensúlyozzák a nagyszerű monológok és buzdító beszédek, Jakesully kékemberes verziójának tolmácsolt beszéde már-már megközelítette a Kill Bill első részének O’Ren Ishii monológját. (“If any of you sons of bitches, got anything else to say, now’s the fucking time!”) Power speech a javából - már ha így hívják ezt a műfajt.
A vizuális rész, a 3D észrevétlen az egész film során. Nem hivalkodó, nem akartak képernyőből kiharapó cápát és jajongó nézőket, inkább csak lazán és hanyag eleganciával húztak egy vonalat, hogy tessék, mostantól ezt hívják úgy, hogy tisztességes képi élmény moziban, minden más, ami ez alatt van, az visszamehet gyakorolni. Ugyanez a látványvilág büntetett hidegen mindenkit, amikor a dzsungelt, vagy épp a kékek meg az emberszínűek méretbeli különbségeit lehet látni. Pusztít, kapaszkodni kell a székbe, annyira jó. A röpködős részek (mind a gépi, mind a Na’vi) is fantasztikusan el lettek találva, előbbi az UI és a vezérlési részek miatt voltak nagyon élethűek, utóbbiak a részletes modellezés miatt. Előbb még végigpörgettem a werkfilmeket, durva, milyen módszereket pörgettek végig, hogy teljes legyen az élmény.
Ez az a film, ahol az az egy-két apróság, mint pl. a történet egyértelműen nyitott és későbbi problémát egyértelműen okozni képes befejezése, eltűnik. Nem tudok, nem akarok problémákat keresni. A leglátványosabb, legerőteljesebb mesefilm az elmúlt X hónapban.
Az, hogy a magyar szinkront sem rontották el, sőt kellemes, igényes, jól fordított valami lett, már csak az a bizonyos cseresznye a tejszínhab tetején. Van még apró reménysugár a magyar szinkroniparban, nagyon örülök, hogy megtisztelték az élményt, a filmet ezzel a “húzással”. :)
Verdikt: 10/10. Elmész, IMAX 3D és nézed. Kötelező olvasmány.
